HomeMagunkról| Tálalók | Kupák |Fabútorok |Faórák| Egyéb termékek | Elérhetőségünk  | Futár díjak  | Linkek  | Rendelési információ

 

 

Tomó Zsolt

Pintér és kupakészítő népi iparművész

 

 

1976-ban születtem. 1998-óta foglalkozom a fa megmunkálásával. A kupakészítés mellett, a gasztronómiához tartozó fa használati eszközöket készítek. Munkámban támaszkodom a régiek tudására, és ezt illesztem a mai kor igényeihez.  A Szakmát apósomtól Vass Jánostól tanultam, úgymond benősültem a pintérségbe.

A kezdetektől fogva folyamatosan zsűriztetem termékeimet a népi iparművészeti tanácsnál, melynek eredményeképpen 2001-ben a fafaragó szakon belül a kupakészítő szakmában megkaptam a népi iparművész címet.

2004 -ben 14 kihalt mesterség között visszahozták Magyarországon a pintérséget, és ez év augusztusában ebben a szakmában is megkaptam a népi iparművész címet, így elmondhatom hogy én vagyok az ország 2 utolsó pintére közül az egyik, a másik pedig apósom.

Termékeimet folyamatosan bemutatom kiállításokon, (Népi Iparművészeti Múzeum évente, Hagyományok Háza, Kapolcsi Művészetek völgyében évente, Időszakos kiállítások az ország minden táján) külföldi kiállítások (Waiblingen, Ulm).

 

 

Vass János

Pintér és kupakészítő népi iparművész

 

1951-ben születtem. Második generációként dolgozom szüleim által alapított fás műhelyben. Az általuk kapott értékítélettel jutottam idáig, és tudtam a tudásukat átadni a harmadik generációnak is. Megadatott, hogy élővé tehetek egy kihalt mesterséget és tudom bizonyítani, van helye a mai világban. Szükséges megbecsülni a múltunkat, hogy legyen jövőnk is.       

 

 

 

 

 

Mi is a pintérség ?

 

2004 évig hazánkban kihalt, céhes múltú mesterség volt a pintér szakma. Mit is „csinált” a pintér? Ellentétben a kádárok munkájával, akik az ipar és a borászok számára készítettek edényeket, keményfából és hajlított dongával, a pintér puhafából egyenes dongájú edényeket készített. A paraszti háztartás mindennapos fából készült, dongás használati eszközeit állította elő, Régen, a vizes padon volt a kiöntő kanna, és az ivókupák fából. Egy itatú apró kupa, meszelyes kupa, meszelyes és az egy itcés bokályforma fedeles kupa, Kamrában a zsírt fabödönben, vagy vindölben tárolták. Gyakran 10, 12 iccések voltak, de említenek 25, 30, és 50 iccést is. A lisztet és egyéb gabonát is dongás faedényekben tárolták. Van reá adat, hogy a tollat is ebbe rakták. Az asszonyok fa dézsában mostak és volt fürdő edény is. A fehérítő mosáshoz szükséges fahamut is ebben tartották, és készítették a hamulúgot. Ez volt a szapuló sajtár, vagy párló sajtár. Használták még a háromlábú mosogató dézsát is.  A hústartósítás eszköze volt a sózódézsa, a legfinomabb savanyúságokat fa dézsákban készítették el, ilyen volt a répás tung, vagy ugorkás hordócska. Az ecet készítéséhez is faedényt használtak. A tejfeldolgozásnál használták a fejő sajtárt, fejő séfőt, fejő zsétert, tejes sajtárt, fejő kannát, és a vajköpülő edényeket. Utóbbiakat két-három méretben is gyártották. De készítettek vajat és túrót is, amit faedényben tároltak és tudunk sajtos vindölről is. A vatálék voltak a kulacsféle, dob formájú edények, amit a vízhordásra használtak. Észak-Dunántúlon vízhordó dézsa, míg Zala, Tolna és Somogy megyében vízhordó sajtár a neve. A kútvödör is fából készült, és a lóitató sajtár is, ennek a formája nem ismert. A gabonamérőnek külön jelentősége volt, hisz a munkabéreket is vékában szabták meg. A régi mértékegységek is elvesztek a mai világban, pedig jó volna tudni kedves olvasó, hogy a „100 icce bort ide az asztalra” nótának a rendelésére majd 71 liternyit kéne hoznia a csaplárosnénak. A régi mértékegységek célszerűen mindig duplázódtak. A verdungos pohár 1.77 deciliter, a meszelyes az két verdung 3,54 deciliter, iccés vagy itcés az két meszely, négy nerdung 7,08 deciliter, pintes az két iccés volt 1.416 liter, 8 pint volt a véka vagy szapu, ami 11,33 liter, 4 véka vagy 32 pint volt az akó. A következőknek a nagyságát még nem tudjuk megmondani: kila, köböl, az oktán, a mérce. Ezek a vékával együtt hitelesítve, megtalálhatóak voltak a gazdaságokban és a malmokban. Vannak még ismert szavaink, amikhez nem tudunk még formát kötni: féloldalas csőszájú palack, közönséges palack, talpas perece pohár, vízipuska, hájas pohár. Reményeink szerint a további keresés meghozza gyümölcsét és vejemmel, Tomó Zsolttal együtt be tudjuk mutatni a pintér mesterség által gyártott edények teljes skáláját, kiegészítve a kupakészítők munkáival is. Kedves olvasó, tisztelettel köszönöm figyelmét, remélem, tudtam segíteni egy kicsit, múltunk megismerésében. Vass János pintér népi iparművész.

 

HomeMagunkról| Tálalók | Kupák |Fabútorok |Faórák| Egyéb termékek | Elérhetőségünk  | Futár díjak  | Linkek  | Rendelési információ